Sziasztok!
Nos megléptem a dolgot. Sokáig foglalkoztatott a gondolat, hogy milyen lenne egy verses blogot összehozni. Hiszen van saját személyes blogom és egy könyves blogom is. És most egy verses blogot is létrehoztam. Lehet sokaknak nem fog tetszeni és hangot is, adnak majd. De én ezt próbának tekintem. Hogy én meg tudom-e csinálni. Szeretek verseket írni és szívesen meg is osztom mindenkinek. Wattpadon megtalálhatóak a verseim. Igyekszem a blogon is többet és sok verset feltenni majd. Nem tudom lesz-e valami haszna a dolognak vagy, hogy meddig fog tartani. Jelenleg ez most kevésbé foglalkoztat. Lényeg, hogy el indithassam és lesz, ami lesz alapon, vágok bele. Tudom még kezdetleges , hiszen egyedül fogom ezt csinálni. Mint külső, mint belső munkákat és emellé majd verseket is fogok feltenni. Szeretném azt hinni, hogy jó amit csinálok és tetszenek másoknak a verseim. Viszont nagyon jól tudom, hogy sokaknak lesz véleményük erre. Némelyiknek meg is fogadom majd, de lesznek, majd amik nem. Bízom benne, hogy jól fog működni és sok – sok olvasóim lesznek majd. Köszönöm, hogy elolvastad, és esetleg velem tartasz, illetve olvasóim közt tudhatlak téged.
Érezd jól magad. Jó olvasást
Egy verset kezdésnek megosztom neked, kedves olvasó.
Érzelem
Belenézek gyönyörű barna szemében
Megül a bánat, s szomorúság
Nincs ki vigaszt, nyújtson.
Látom én
Egyedül érez
Oly magányos
Nincs ki kezét, nyújtson.
Felnéz az égre
Mely oly szép kék
Ragyog a nap
Nincs ki mellette, álljon.
Belenézek a gyönyörű barna szemében
Kinek megvetés, gyűlölet lakozi
Fásult, magányos
Nincs ki, átölelje.
Én ott vagyok tükörben
Látom őt
Ki visszanéz
Nincs ki, megmondja ki ő.
Mond meg ki ő
Honnan jött ő
Merre megy ő
Nincs ki megadja a választ.
