Lepke

Száll, száll egy lepke, ki megpihen egy helyen.

Meg, megállva a szárnya szegett lepke.

Mozdulatlanul, lesben állva elrepülhet-e.

Szépsége csodájára jár, varázslatos.

Egy pillanat az egész, egy másodperc mindössze.

Az élet apró teremtményei, tündökölve, méltóan ül.

Pislant jobbra, pislant balra, tudja ő.

Tudja ő..

Tudja...

Ember nézz rá. Hát nem csodálatos?

Tudja ő..

Ott ült, s figyelt.

A világ az övé.

Ember nézz rá. Mi pici porszemek vagyunk az univerzumba.

Hát figyelj!

Reppen a szárnya, csapkod útra készen.

S elrepült méltóan, gyönyörűen.

Repülj, hát. Tiéd a repülés érzése. Tiéd a világ. Repülj, hát. Légy büszke, drága lepke.

Elmegy ő

Búcsú nélkül

Nem érdekli már

Nincs már senki, senki már